A gízai piramisok a Föld legrégebbi és legizgalmasabb építményei közé tartoznak. Több ezer éve épültek, és az elmúlt civilizációk mérnöki teljesítményének mementóiként állnak még ma is. Utazzon vissza az időben, és fedezze fel az ősi csodákat!

A piramis egy olyan alakzat, amelyben a háromszög alakú oldalak egy csúcsban egyesülnek. Egyiptomban több mint 100 piramis épült, a legtöbb a fáraók sírjaként. Mind közül a legfeltűnőbbek a gízaiak. Piramisokat a világ más tájain is találni, például Olaszországban, Indiában és Mexikóban.

A gízai piramisokat 4500 éve építették a negyedik dinasztia, Egyiptom aranykora alatt. Építésük kb. 85 évig tartott, a fáraók három generációján át: Hufu, Hufu fia, Hafré, valamint Hufu unokája, Menkauré uralkodása alatt. Sírjaikat három kisebb övezi, ezek a királynők piramisai.

A Hufu által épített Nagy Piramis Gíza elsőként megépült és legnagyobb piramisa. 139 méteres magasságával közel 4000 évig volt Egyiptom legmagasabb épülete. A piramis oldalai az égtájakhoz igazodnak megdöbbentő pontossággal. A nagy piramis mellett található Hufu hajója, egy teljesen érintetlenül megmaradt napbárka.
A hely felfedezése

Hafré fehér csúcsú piramisa tűnik a legnagyobbnak a három közül, de ez optikai csalódás: bár magassága kisebb, egy kiemelkedő alapkőzetre épült, hogy magasabbnak tűnjön. Ami igazán megdöbbentő: a piramis szimmetrikus oldalait és egyforma szögeit olyan egyszerű eszközökkel alakították ki, mint a mérőrudak és függőónok.

A hely felfedezése

A Nagy Szfinx mészkőből készült, és valószínűleg Hafré király fejét ábrázolta oroszlántesttel. A szfinx egy mitikus teremtmény, amelyről a fáraók úgy hitték, hogy a túlvilágon közbenjárhatnak értük a Napistennél. A Nagy Szfinx századokig feküdt a sivatagi homokban eltemetve, mára azonban teljesen kiásták.
A hely felfedezése

A harmadik és legkisebb gízai piramis Menkauré sírja. Ez a komplexum déli szélén helyezkedik el. Menkauré piramisa számos értékes műkinccsel, de csalódással is szolgált a régészek számára. A feltárt emberi csontokról kiderült, hogy egy másik helyről származnak, majd a megtalált szarkofág egy hajóval együtt elsüllyedt.
A hely felfedezése

Senki sem tudja, hogy hogyan sikerült ennek az ősi társadalomnak ilyen masszív építményeket emelni. Ahhoz, hogy meg tudják építeni a piramisokat, hatalmas kőtömböket kellett a gízai fennsíkra szállítani, majd állványok, emelők és csigák segítségével a tökéletes szögbe kellett ezeket állítani. A nagy piramisokat több tízezer fizetett munkás (nem rabszolgák) építették. Ezek a piramisok műszakilag fejlettebbek, mint a korábbi lépcsős piramisok.

A fáraó halála után a test mumifikálása 70 napba telt. Ezalatt eltávolították az agyat és a belső szerveket. Ezután a múmiát egy sor rituálén keresztül „élesztették újra”, ideértve a „száj felnyitásának ceremóniáját”, amellyel hitük szerint lehetővé tették, hogy a fáraó lélegezni és beszélni tudjon a túlvilágon. A múmiákat fakoporsóba, majd ezt egy kő szarkofágba helyezték. Voltak múmiák, amelyekre maszkot helyeztek – ilyen a sokkal később élt Tut király halotti maszkja, amely megtekinthető a Google Kulturális Intézetben.

A piramisokat a régi főváros, Memphisz szélén építették, most pedig rövid autóútra vannak Egyiptom jelenlegi fővárosától, Kairótól. Bár ez nagyon kényelmes a turisták számára, a növekvő városhoz való közelségük kihívást is jelent a piramisok számára, ideértve a zaj-, fény- és légszennyezést.